A partnerségre vonatkozó európai magatartási kódex

A partnerség elve évek óta az Európai Unió megosztott irányí- tású alapjainak – különösen az Európai Szociális Alapnak (ESZA-nak) – felhasználására vonatkozó egyik alapelv. A partnerség elve szoros együttműködést feltételez mind a Bizottság és az állami hatóságok között nemzeti, regionális és helyi szinten a tagállamokban, mind a civil társadalmat képviselő szociális partnerekkel és szervezetekkel. A partnerség egyértelműen hozzáadott értékkel bír az európai strukturális és beruházási alapok (ESB) felhasználása haté- konyságának fokozása tekintetében. Fokozza az uniós politikák iránti közös kötelezettségvállalást és az azokkal való azonosulást, növeli a stratégiák elkészítésével és végrehajtásával kapcsolatosan hozzáférhető tudást, szakértelmet és nézőpontok számát, valamint biztosítja a döntéshozatali eljárások átláthatóságát. A partnerség elvét mostanra valamennyi ESB-alap tekintetében jóváhagyták. A közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikke képezte az európai partnerségi magatartási kódexről (ECCP-ről) szóló felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásának jogalapját, amely jogi aktus segíti a tagállamokat az érdekelt felekkel való érdemi partnerség kialakításában.

Az ECCP alapelvei többek között a következők:

• a partnereket úgy kell kiválasztani, hogy azok az érdekelt felek képviselői legyenek;

• a kiválasztási folyamatnak átláthatónak kell lennie, és a kiválasztási folyamat során figyelembe kell venni a tagállamok eltérő intézményi és jogi kereteit;

• a partnereket be kell vonni a partnerségi megállapodások és programok előkészítésébe és végrehajtásába; e célból meg kell állapítani az eljárási minimumkövetelményeket a kellő időben történő, érdemi és átlátható konzultációk biztosításának céljából (vagyis a konzultációkra való elegendő idő, a dokumentumok hozzáférhetőségének biztosítása stb.);

• a partnereknek képviseltetniük kell magukat a programok monitoringbizottságaiban, a teljes (vagyis a programok elkészítését, végrehajtását, monitoringját és értékelését felölelő) programcikluson keresztül; • az eredményes partnerség biztosítása érdekében támogatni kell az érintett partnerek intézményi kapacitásainak megerősítését a programokban részt vevő, a civil társadalmat képviselő szociális partnerek és szervezetek kapacitásainak erősítése révén;

• a tapasztalatcserét és a kölcsönös tanulást elő kell mozdítani, különösen a valamennyi ESB-alapot lefedő együttműködési mechanizmus, a Partnerségi Gyakorlati Közösség létrehozása révén;

• értékelni kell a partnereknek a partnerségi megállapodás végrehajtásában játszott szerepét, valamint a partnerség programozási időszak során elért eredményességét és hatékonyságát.