Szeptembertől módosulnak a kamattámogatott lakossági energetikai hitel feltételei – ki tudja majd felvenni?

Az iskolakezdéssel egyidőben módosulnak annak a kamattámogatott lakossági energetikai hitelcsomagnak a feltételei, amely a kormány egyik legfontosabb eszköze arra, hogy beindítsa a háztartások energetikai fejlesztéseit. Igény lenne az energiatakarékos lakások iránt: mint azt több kutatás is jelzi, a magyarok számára kiemelten fontos, hogy otthonaikat energiahatékonnyá tegyék. A kérdés inkább az, elég vonzó-e a támogatott hitel, hogy akár a családi házak tulajdonosai, akár a társasházakban vagy lakásszövetkezetekben élők ebből a pénzből újítsák fel otthonaikat. Még nincs hivatalos adat arra, hogy eddig mennyire volt népszerű a hitelprogram, hányan és mekkora összegben adtak be igénylést és lettek sikeresek. 115 milliárd forint sorsa és több tízezer háztartás energiahatékonyságának a növelése a tét.

A lakossági energiahatékonyság ösztönzése a cél

A termékleírás szerint 21.853 háztartás energiahatékonysági felújítását, illetve megújuló energiaforrással történő ellátását szeretné elérni a kormány abból a 115 milliárd forint keretösszegből, melynek forrása az Európai Regionális Fejlesztési Alap. A megjelölt indikátorok alapján évente 1,99 Petajoule (PJ) megújuló energiaforrásból előállított energiát kívánnak a hitelösszegből elvégzett lakossági beruházások hatására felmutatni, valamint évi 2,15 PJ primerenergiafelhasználás-csökkenést. Annál is fontosabb lenne a program sikeressége, mert Magyarország azt vállalta uniós kötelezettségei között, hogy 2014-2020 között összesen 154 PJ halmozott végső energiamegtakarítást ér el, és a lakossági megtakarítások ennek teljesítéséhez elengedhetetlenek.

A hitelprogram keretében utoljára 2022. december 31-én lehet hitelkérelmet benyújtani, és utoljára 2023. december 31-én lehet kölcsönszerződés alapján a végső kedvezményezetteknek kifizetést teljesíteni. Idén áprilisban indult a hitelprogram, a változtatások célja, hogy pontosítsák és kedvezőbbé tegyék a hitelprogram feltételeit.

Két, egymással összefüggő kérdést érdemes mérlegelni a hitelkonstrukció kapcsán: vajon a hitelkonstrukció feltételrendszere elég vonzó-e ahhoz, hogy felvegyék azt a háztartások, lakóközösségek. Valamint azt, hogy önmagában a hitel (vissza nem térítendő támogatás nélkül) elég vonzó-e ahhoz, hogy ez tömegesen beindítsa az energetikai beruházásokat.

„Ingyenhitel” – elég vonzó ahhoz, hogy felvegyék?

A 2014-2020 EU programozási ciklusban a magyar háztartások számára egy kombinált, vissza nem térítendő és visszatérítendő forrásokat is tartalmazó innovatív energiahatékonysági finanszírozási terméket kellett volna kialakítani a még 2015 februárjában elfogadott operatív programok alapján, melynek összkerete meghaladta volna a 200 milliárd forintot. A vissza nem térítendő források 2016 nyáron bekövetkezett átcsoportosításának indítványozásával sajnos nemcsak a vissza nem térítendő lábat vette ki az innovatív finanszírozási termék alól a Kormány, hanem ezzel e lépéssel egyben felezte a támogatási keretösszeget is. 

A hitelkonstrukció vonzónak tűnik: 10 százalék saját forrás mellett lehet kamatmentes kölcsönt felvenni kifejezetten energetikai fejlesztésekre. Legfeljebb 20 év futamidővel családi házak esetén 10 millió forint igényelhető, társasházak esetén lakásonként 7 millió. A hitel alsó határa 500 ezer forint. 2 millió forintig nem szükséges hitelfedezetet biztosítani. Amennyiben a hitelösszeg meghaladja a 2 millió forintot, a módosított feltételek szerint a hitelösszeg 50 százalékáig kell fedezetet biztosítani természetes személyeknek, és az ingatlanra második jelzálog bejegyezhető. Lakóközösségek esetén az előírt fedezettség a hitelösszeg 20 százaléka.

A kamattámogatott hitelkonstrukcióban hozott egyik legfontosabb pozitív módosítás arra utal, hogy vissza nem térítendő támogatással is kombinálhatóvá válik a hitel. Szeptember elsejével önrész helyett bevezetésre került a saját forrás fogalma, ami egyszerre tartalmazhat önerőt és állami támogatást is.

Jó irány az is, hogy a hitelprogram keretében lehetőség van arra, hogy a lakás-takarékpénztári számlán lévő, az állami támogatással és betéti kamattal növelt megtakarítások a kölcsönből fennmaradó rész elő- vagy végtörlesztésére kerüljenek felhasználásra.

Szintén pozitív, hogy a módosult feltételek enyhítettek a lakóközösségek (társasházak és lakásszövetkezetek) jelzálogi, illetve óvadéki feltételein. A hitelösszeg 20 százalékára előírt fedezettségi kötelezettség azonban kedvezőtlenebbnek tűnik, mint a lakástakarék-pénztári (LTP) konstrukciókhoz kötődő piaci gyakorlat[1]. Ez feltételezhetően visszafogja majd a lakóközösségek hitelfelvételi kedvét.

A hitelprogram módosítása sok technikai és fogalmi pontosítást tartalmaz, mely remélhetőleg egyszerűsíti a hitelfelvételen gondolkodók – amúgy nem egyszerű - dolgát. A vonzó feltételek mellett azonban akad néhány olyan is, amely továbbra is visszafoghatja a hiteligénylési kedvet.

Az egyik legfontosabb ezek közül – mely akkor is fellép, ha magánszemély, vagy ha lakóközösség veszi fel a kölcsönt -, hogy a hitel „kvázi” utófinanszírozásúvá válik a gyakorlatban. Csak a saját erő teljes felhasználása után, a termékre vagy szolgáltatásra kiállított számla ellenében fizet a banki, pénzügy közvetítő[2]. Ez igaz akkor is, ha végső kedvezményezettről (azaz magáról a hitelfelvevőről), vagy ha szállítói finanszírozásról van szó. Ez a szabály ugyanis azt feltételezi – a várható banki eljárási határidők miatt -, hogy a felújító képes saját forrásból finanszírozni a beruházás egy jelentős részét. Hangsúlyosan igaz ez a magánerős épületfelújításokra.

A másik feltétel, amely több szempontból is gondot okozhat az, hogy az eljárási rend előírja, hogy a kivitelezési munkálatok elszámolható munkadíja az elszámolható anyagköltség 60 százalékánál nem lehet több. A munkadíj tehát a teljes beruházási összeg legfeljebb 40 százaléka lehet. A jelenlegi piaci folyamatok azonban azt mutatják, hogy a munkadíjak jobban növekedtek, mint az anyagköltségek, ami akár azt is eredményezheti, hogy a feltétel miatt nem lesz elszámolható a munkadíj teljes összege. Ez pedig - a kiíró legjobb szándéka ellenére is - a feketepiacot erősítheti.

Az anyagköltség és a munkadíj arányáról szóló feltétel a saját forrás szükséges arányát is jelentősen befolyásolhatja. A termékleírásban szereplő mindössze 10 százalékos saját erő  megléte vonzó feltételnek tűnhet. Ha azonban figyelembe vesszük azt a gyakorlatot, hogy a kivitelezők általában az anyagköltséget kérik be előlegként, a fentiekből levezethető, hogy a 10 százaléknál jóval nagyobb saját forrással kell rendelkezni ahhoz, hogy ezt az előleget ki lehessen fizetni.

E két felvázolt problémakör miatt várhatóan csak az lesz képes átmeneti finanszírozási gondok nélkül befejezni egy beruházást, aki a minimálisan előírt saját erő felett jóval magasabb önerővel rendelkezik. A MEHI tapasztalatai szerint azonban ez a magyar háztartások többségének sajnos leküzdhetetlen kihívást jelent, és megkérdőjelezi a hiteltermék eredeti célját: az energiahatékonysági beruházások ösztönzését olyan háztartásokban, ahol erre nagy szükség lenne, de nincs vagy kevés a rendelkezésre álló forrás.

A MEHI áthidaló javaslata egy 25-30 százalékos előleg lenne, ez azonban sajnos egyelőre nem került bevezetésre.

Csak hitelből beindíthatók-e tömegesen a rezsicsökkentő, energiahatékonysági beruházások?

A MEHI több évre visszanyúló lakossági felmérései alapján[3] sajnos továbbra is igaz, hogy a pusztán hitel jellegű programok – még ha kamattámogatás mellett is kerülnek meghirdetésre – kevésbé vonzók a magyar háztartások számára. Csak hiteltermékre alapuló lakossági konstrukció várhatóan nem fog felújítási hullámot elindítani[4]. Ennek számos oka van, köztük kiemelendő az egymástól eddig függetlenül működtetett támogatási formák rendszere, a hitelezési piaccal továbbra is fennálló bizalmatlanság, a jelzáloggal kapcsolatos ellenérzések, a magyar háztartások gyenge hitelképessége, a megtakarítások hiánya.

A kormány jelenleg több, egymástól eddig független támogatási formát működtetett a lakossági energiahatékonyság támogatására. Ezek az Otthon melege program épületenergetikai alprogramja, az előtakarékosságra épülő lakástakarék rendszer, valamint a kamattámogatott hitelrendszer.

Az egymástól függetlenül működtetett pályázati konstrukció, lakástakarék és hitelkonstrukció azonban részben lerontja egymás hatását, részben pedig nehezíti a felújítók dolgát. Az LTP – a 30 százalékos állami támogatás miatt – jobb feltételeket biztosít, mint a kamattámogatott hitel, de előtakarékossághoz kötött és nincsenek csatolt energetikai elvárások.[5] Az Otthon melegére várók pedig inkább nem indítanak el hitel alapú beruházásokat, amíg reménykedhetnek abban, hogy kapnak támogatást energiahatékonysági felújításuk mellé. Ha pedig több forrást is igénybe akar venni a felújító, mindegyikre külön-külön kell pályázni, mely sok adminisztrációval jár, így erősen visszatartó hatású.

Nagyon fontos lenne a fentiek miatt a különböző támogatási formák szabályrendszerének és  forrásainak összehangolása, koherenciájának megteremtése, ideális esetben egy egykapus rendszer kialakítása. 

A magyarok számára fontos lenne otthonuk energiahatékonnyá tétele

A Magyar Energiahatékonysági Intézet 2016 év végi kutatása szerint a magyar háztartások 24 százaléka felismerte az energiahatékonysági beruházásokban rejlő rezsicsökkentés lehetőségét. 920 ezer háztartás szeretne a következő öt évben valamilyen energia-megtakarítással járó felújítást végezni azon a lakóházon, amelyikben él.

A felújítás akadálya az érintettek döntő többsége (84%) szerint a pénzhiány, az ösztönző támogatások szűkössége.