Az ivóvízhálózat korszerűsítésére is gondoljunk felújításkor

Az ivóvízhálózat felújítása nem szorosan függ össze az energiahatékonysággal, de fontos, hogy egy komplex felújításnál erre is gondoljanak. Sok szó esik az épületek hőszigeteléséről, fűtéskorszerűsítéséről és energiahatékonyságának növeléséről. Egy jelentős felújítás jó alkalom arra, hogy az ivóvízhálózat korszerűsítését is átgondoljuk, hiszen egy nagyobb felújítás évtizedekre belakatolhatja az ivóvizünk minőségét.

Magyarországon a Vízmű a vízóráig felel a csapvíz minőségéért. A vízóra utáni vízminőség romlás a tulajdonos vagy üzemeltető felelőssége. Magyarországon az egyik legtöbb embert érintő probléma a csapvíz ólomtartalma. A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) külön projektben foglalkozott a problémával.

„Az ólomkockázat szempontjából magas vagy nagyon magas kockázatúnak számít körülbelül 80.000 lakóház és 455.000 lakás. A becsült érintett lakosszám 746.000 fő. A projekt honlapján elérhető egy cím szerinti keresést biztosító ólomkockázat térkép, valamint az egyéni érintettség pontosabb becslésére használható ólom-kockázat számoló alkalmazás is. A csapvíz ólomtartalma elsősorban az épületek, lakások belső hálózatából származik, amelynek cseréje tulajdonosi felelősségi körbe tartozik.” (1)

Hogy mekkora valószínűséggel vagyunk érintettek, arra segítséget nyújt az NNK ivóvíz kockázati kalkulátor és Budapest ólomtérképe.

Abban az esetben, ha a csapvizet várandós vagy kisgyermek is fogyasztja, a vízminőséggel szembeni elvárás magasabb. Pl. a csapvíz ólomszennyezésére vonatkozóan nincsen tolerálható határérték, az ólomszennyezés teljes eltávolítása - nem csupán "határérték" alá csökkentése - a cél. Kisgyermekeknél a bakteriológiai kockázatok vagy a fémszennyezők jelenléte súlyosabb megítélés alá esik, mint felnőtteknél. (2)

ELSŐSORBAN JAVASOLT AZ ÓLOMCSÖVEK CSERÉJE

A probléma végleges megoldása az épületekben a teljes csőcsere, illetve az egyéb lehetséges ólomforrások cseréje lehet. Ennek szükségessége csak a csapvíz ólomtartalmának vizsgálatával állapítható meg, ami a fővárosban kb. 50.000, míg a vidéki nagyvárosokban kb. 32.000 épületben lehet szükséges. (3)

Új hálózat kiépítése esetén fontos tudni, hogy az ivóvízzel érintkezésbe lépő anyagoknak - így a vízcsöveknek is – rendelkezniük kell közegészségügyi minősítéssel és nyilvántartásba vétellel. A nyilvántartásba vételi folyamat során ezeknek a csőanyagoknak a laboratóriumi vizsgálatát is elvégzi a Nemzeti Népegészségügyi Központ (továbbiakban: NNK), amely során azt vizsgálják, hogy milyen anyagok és milyen mennyiségben kerülhetnek bele az ivóvízbe az adott anyagból, és ezek alapján alkalmazható-e az adott termék ivóvíz-ellátásban. Emellett az ivóvíz-ellátásban használt csövek építési anyagnak minősülnek, így az Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs NKft. (ismertebb nevén ÉMI) által kiadott Nemzeti Műszaki Értékelés is szükséges a forgalmazásukhoz. E folyamatban mechanikai szempontból értékelik a termékeket. (4)

MILYEN ANYAGOK HASZNÁLHATÓK AZ ÚJ IVÓVÍZHÁLÓZATBAN?
Az ólomcsövek helyettesítésére többféle anyagból készült cső lehet alkalmas. Manapság egyre gyakoribbak a különböző műanyag csövek, de különböző fém alapanyagú csövek is előfordulhatnak.

1. A műanyagok közül a polietilén (PE) és polipropilén (PP) anyagok használata nagyon elterjedt. A legtöbb esetben a PE és PP anyagokból a hazai és külföldi kioldódási vizsgálatok eredményei alapján az átlagos minőségű csapvíz és a kis keménységű víz által kioldott szerves szén mennyisége a legszigorúbb határértéknek is megfelel, még magasabb, akár 80°C-os hőmérsékleten is. A PE és PP anyagokban ritkán használnak az alapanyagon kívül egyéb adalékanyagokat vagy segédanyagokat, így az ezekből történő kioldódás sem jelent plusz kockázatot. (4)
2. A PVC-ből készült csövek is a legtöbb esetben megfelelőek az ivóvízvezeték-csőnek. A modern gyártású PVC csövek az alapanyagon kívül ugyan sokféle segédanyagot tartalmaznak, azonban a PVC anyag jellemzően stabil. Az eddigi tapasztalataink alapján a legtöbb esetben a víz nem old ki belőle semmilyen vegyületet (szerves szén, vinil-klorid monomer, stb.), a minőségük megfelel a legszigorúbb ivóvizes határértékeknek is. (5)
3. A rozsdamentes acél is jó alternatívája lehet az ólomcsöveknek. A hazai minősítési rendszerben is elfogadott ötvözeteket tartalmazó, 4MS országok által kiadott tájékoztatóban (Acceptance of Metallic Materials Used for Products in Contact with Drinking Water, 4 MS Common Approach: Part B – 4MS Common Composition List) az ivóvízelosztó hálózatokban megengedhető anyagok között szerepelnek, továbbá 80°C-os vízhőmérsékletig alkalmazhatók. Az acél csövekből a hazai (NNK) vizsgálatok szerint kis mértékben különböző fémek oldódhatnak ki, melyből származó közegészségügyi kockázat beépítést követően a hálózat intenzív öblítésével és az alkalmazási feltételek betartásával csökkenthető. (5)
4. Egyéb fém alapanyagú csövek készülhetnek vörös- vagy sárgarézből, esetleg horganyzott csőből. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a korrózió-állóság miatt egy belső cinkbevonattal látják el az adott csövet. A vörösréz csövek minősége a legtöbb esetben megfelelő, a sárgaréz és horganyzott csöveknél viszont nem ritka a túlzott mértékű fémbeoldódás, így különösen fontos, hogy kizárólag nyilvántartásba vett terméket válasszunk. (5)

FONTOS: Ha csak részleges csőcsere történik, akkor nem javasolt fémcsövek választása, mert az ólomcsövekkel való összekötésnél olyan folyamatok léphetnek fel, amely miatt a megmaradt ólomcsövekből jelentős mennyiségű ólom oldódhat ki.

5. Az ólomcsövet bevonat felvitelével is el lehet zárni az ivóvíztől, így fizikailag akadályozható meg a kioldódás. Erre a korrózióvédelem és a mechanikai sérülések elleni védelem érdekében használt epoxi bevonatok alkalmasak. Az epoxi anyagból készült termékek közt a külföldi kioldódási vizsgálatok alapján sok jó minőségű van kereskedelmi forgalomban. Az NNK-ban, a hazai minősítés céljából vizsgált termékek minősége gyakran nem felel meg a határértékeknek, így kiemelten fontos, hogy csak nyilvántartásba vett termékeket alkalmazzanak. A legújabb technológiákkal a beépített csövet kis robotokkal belülről is be lehet vonni a bevonatanyaggal az ivóvíz-hálózat megbontása nélkül. (5)

A fentiek alapján, mielőtt döntenénk arról, hogy a meglévő ólomcsövet helyettesítjük más csővel - ha igen, milyennel-, vagy belső bevonattal látjuk el, győződjünk meg arról, hogy a választott terméknek típus, név és gyártó szerint van-e közegészségügyi szempontú értékelése, szerepel-e az erre vonatkozó hatósági nyilvántartásban. (5)

HA AZ ÓLOMCSŐ CSERÉJE NEM MEGOLDHATÓ
Ha az épület ivóvízhálózatában ólomcsövek vannak és azok cseréje nem oldható meg hatékonyan műszaki vagy gazdasági szempontból, akkor hálózati utóvíztisztító kisberendezés - köznapi szóhasználattal vízszűrő – beépítése indokolt lehet. A megfelelő ivóvíztisztító kiválasztása szakértelmet igényel és az NNK tájékoztatása szerint a nem megfelelő víztisztító többet árt, mint használ.
Az ólom ivóvízből való eltávolítása több paraméter függvénye, az általánosan használt - érzékszervi tulajdonságok javítására kifejlesztett- víztisztítók többsége erre a célra nem megbízható. Az NNK 2020 szeptemberében publikálta azoknak a víztisztítóknak a listáját, amelyeket tanúsított (bevizsgált) ólomeltávolítás szempontjából is. Itt található a közhiteles nyilvántartás a forgalomból kitiltott víztisztítókra, vízszűrőkre. (6, 7)

ÖSSZEFOGLALÁS
Egy jelentős felújítás jó alkalom arra, hogy az ivóvízhálózat korszerűsítését is átgondoljuk, hiszen egy nagyobb felújítás évtizedekre belakatolhatja az ivóvizünk minőségét. Különösen 1975 előtt épült épületek felújítása esetén érdemes az épület ivóvízellátását értékelni. Amennyiben az ivóvíz hálózatban ólomcsövek vannak azokat ki kell váltani. Új hálózat kiépítése esetén fontos tudni, hogy az ivóvízzel érintkezésbe lépő anyagoknak - így a vízcsöveknek is – rendelkezniük kell közegészségügyi minősítéssel és nyilvántartásba vétellel.
Ha az ólomcsövek eltávolítása nem oldható meg, akkor az ólomeltávolításra az NNK által bevizsgált és tanúsított víztisztítóval biztosítható az egészséges ivóvíz a csapból, megfelelő karbantartás mellett. Az ivóvíztisztítónak mindenképpen rendelkeznie kell ivóvízbiztonsági engedéllyel is, amely a biztonságos üzemeltetés feltételeit is előírja.
Véleményünk szerint az NNK által vizsgált kockázati térképen "legalább magas kockázatú" épületekben lévő ingatlanok adás-vételekor kötelező vagy erősen ajánlott legyen a csapvíz ólomszennyezés kockázat értékelésének csatolása (akkreditált vizsgálatok alapján). Hasonlóan az energetikai tanúsításhoz.
Ha az épület életkora alapján feltételezhető ólomcsövek jelenléte, vagyis az ólomszennyezés nem zárható ki, a legfontosabb vízminőség javító feladat az ólomszennyezés csökkentése, kisgyerekek és várandósok számára a 100% ólomeltávolítás.
Kérdés esetén forduljon szakemberhez.

Forrás:
(1) Magyarország ivóvízminősége 2020
(2) A nagy víztisztító teszt eredménye
(3) NNK Módszertani útmutató az ivóvíz ólom tartalmával kapcsolatos lakossági tájékoztatáshoz
(4) NNK Tájékoztatók

(5) Ólomcső kiváltására alkalmazható lehetséges anyagok (NNK ajánlás)

(6) Összefoglaló az ólomeltávolításra vizsgált kisberendezésekről
(7) Forgalomból kitiltott termékek közhiteles nyilvántartása (NNK)