A Magyar Energiahatékonysági Intézet állásfoglalása a KEHOP 2014 novemberében társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezetével kapcsolatban

2 Részletes észrevételek:

 

Az alábbiakban a szöveg egyes szakaszaihoz tartozó észrevételeinket soroljuk fel:

 

2.1  A KEHOP 93. oldala szerint ”A tervezett KEHOP fejlesztések eredményeképpen 2023. évben várhatóan 9,91 PJ primer energia felhasználás csökkenés érhető el, amelyből az épületek energetikai korszerűsítésének köszönhetően 4,92 PJ csökkenés prognosztizálható és a távhőrendszerek energiahatékony fejlesztéseinek eredményeként 5,0 PJ csökkenés irányozható elő, hozzájárulva a Nemzeti Reform Programban előirányzott 18 %-os primer energia megtakarítás eléréséhez.”

A 2023-ben elérhető 4,92 PJ-nyi primer energia-megtakarítás nagyon csekélynek tűnik a Nemzeti Épületenergetikai Stratégia nemrégiben társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezetének fényében, amelynek 6. oldalán  egy táblázat szerint már 2020-ra 38,4 PJ-nyi megtakarítást lehet elérni a lakóépületek hatékonyság-növelési beruházásaival.

Megjegyzendő továbbá, hogy a Nemzeti Reform Program alapján megjelölt 18%-os energiahatékonysági célkitűzés elavult, hiszen a Kormány felülírta a Nemzeti Reformprogramban foglalt vállalást, amikor az Energiahatékonysági Irányelv keretében 2013 áprilisában Magyarország 17,5%-os energiahatékonyság-növekedést tűzött ki célul. A Kormány által beadott anyag itt érhető el: http://ec.europa.eu/energy/efficiency/eed/doc/reporting/2013/hu_report2013_hu.pdf.  A magyar Kormány célkitűzése értelmében a primer energiafelhasználás a 2020-ra becsült „ölbe tett kéz” forgatókönyv szerinti 1349 PJ helyett csak 1113 PJ lesz, ami 17,5%-os csökkentést jelent.

Javaslat: A KEHOP a lakóépületek energiahatékonyságában 2020-ra 38,4 PJ-nyi megtakarítás elérését tűzze ki célként. 

 

2.2 A KEHOP 94. oldala szerint az energiahatékonysági intézkedések eredményindikátora a primer energiafelhasználás alakulása, és a cél, hogy a 2012-es 1349 PJ-os referencia-értékről 2023-ra 1344,08-re csökkenjen a primer energiafelhasználás. Ez az indikátor több szempontból is alkalmatlan az energiahatékonysági beruházások eredményességének mérésére:

ad 1: Nemcsak a KEHOP, hanem a GINOP is a primer energiafelhasználást használja eredmény-indikátornak, ami azt jelenti, hogy az indikátor nem fogja tudni megkülönböztetni a GINOP és a KEHOP által elért eredményeket.

ad 2: A referencia-érték és a cél közötti különbség nagyon alacsony a lakossági energiahatékonysági potenciálhoz és a NÉeS által tervezett megtakarításokhoz képest.  Ezt kifejtettük már a fenti 2.1-es pontban.

ad 3: Az 1349 PJ-os a referencia-érték irreálisan magas a 2012-es 998 PJ primer energiafogyasztási szinthez képest, hiszen azt feltételezi, hogy az energiafogyasztásunknak 2012 és 2020 között évente majdnem 4%-kal kellene növekednie, ami teljesen ellentétes lenne az ország gazdasági és demográfiai kilátásaival, és az elmúlt évek trendjeivel.  Más szóval, a megjelölt indikátor akkor is sikeres teljesülést fog mutatni, ha egy fillért sem költünk energiahatékonyságra 2020-ig. Ezt szemléleti az alábbi ábra. 

 

Javaslat: A KEHOP a forrásaiból kiosztott támogatások által elért energiafogyasztás-csökkentést jelölje meg indikátorként.

 

2.3 A KEHOP 100. oldala szerint az energiahatékonyságról szóló 5.2 prioritásnál az egyik kimeneti mutató a középületek primer energiafogyasztásának csökkentése, amit kWh/év-ben adnak meg.  Mivel a többi mutató PJ-ban van meghatározva, ezért ezt nehéz a többivel összehasonlítani.  Nem találtunk továbbá kimeneti mutatót a támogatott lakossági energiahatékonysági beruházásokra

Javaslat: A prioritás energiahatékonysági kimeneti mutatóját fejezzük ki PJ-ban, és ne éves mennyiségben, hanem a teljes időszakra vonatkozó értékben.  A mutató ne csak a középületek energiahatékonyságára vonatkozzon, hanem az összes támogatott lakásfelújításra.

 

2.4 A KEHOP pénzügyi táblázata a 106. oldalon nem jelöli meg, hogy mennyi nem állami forrást kíván a KEHOP bevonni az energiahatékonyság finanszírozásába, ugyanis nincsenek megjelölve a fejlesztési banki források.  Ha azonban az uniós finanszírozás aránya 85%, akkor az feltételezhető, hogy a Kormány nem számít jelentős magánforrásokra.  Ez hiba lenne, hiszen a régiós tapasztalatok is azt mutatják, hogy az energiahatékonysági beruházások finanszírozásába hatékonyan vonható be a kereskedelmi bankok tőkéje, valamint a nemzetközi fejlesztési bankok forrásai.  Összehasonlításul, az észt Kredex energiahatékonysági alap forrásainak csak harmada származik uniós forrásból, a többit jelentős részben kereskedelmi bankok, illetve fejlesztési bankok biztosítják. Hasonló a helyzet az EBRD által működtetett bulgár és román KKV-energiahatékonysági alapoknál, amelyek vissza nem térítendő uniós forrásokat kombinálnak állami, illetve magántőkével (a bulgár BEECIFF programot lásd pl. itt: http://www.beeciff.org/cms/en).  

A MEHI javaslata: Javasoljuk, hogy a magán-, illetve fejlesztési banki források bevonására külön szakmai társadalmi egyeztetés kezdődjön, ahol szakértők, illetve a fejlesztési, valamint kereskedelmi bankok bevonásával végigelemezhetők az egyes megoldások előnyei, illetve hátrányai, és meghatározható, hogy hogyan vonhatók be további források.