Európa "Fit for 55" éghajlat-változási csomagja: Mire számíthatunk?

Az Európai Bizottság július 14-én szerdán egy energia- és éghajlat-politikai jogszabálycsomagot terjeszt elő, amelynek célja, hogy az EU elérje a 2030-ig kitűzött célt, azaz a kibocsátás 55%-os csökkentését, és 2050-re elérje a nettó nulla kibocsátást. A "Fit for 55" csomag jelenleg 13 jogalkotási javaslatból áll, némelyik új, mások a meglévő jogszabályok felülvizsgálatát tartalmazzák. Megnéztük mire számíthatunk.

A következő meglévő uniós jogszabályok frissítése várható:

• Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (EU ETS) felülvizsgálata.
• A földhasználatról, a földhasználat-megváltoztatásról és az erdőgazdálkodásról (LULUCF) szóló rendelet felülvizsgálata.
• Az erőfeszítés-megosztási rendelet (Effort Sharing Regulation) felülvizsgálata.
• A megújuló energiáról szóló irányelv (RED) módosítása
• Az energiahatékonysági irányelv módosítása (EED)
• Az alternatív tüzelőanyag-infrastruktúráról szóló irányelv felülvizsgálata (AFID)
• A személygépkocsikra és kisteherautókra vonatkozó CO₂-kibocsátási normákat megállapító rendelet módosítása
• Az energiaadóról szóló irányelv felülvizsgálata

Ezek mellett új jogalkotási javaslatok is napirenden vannak:

• Új uniós erdészeti stratégia
• A szén-dioxid-kibocsátási határkiigazítási mechanizmus (CBAM)
• Éghajlat-változási célú szociális eszköz
• ReFuelEU Aviation - a fenntartható légi közlekedésben használatos üzemanyagokról
• FuelEU Maritime - Európa tengeri térségének környezetbarátabbá tétele

Néhány szabályozástervről bővebben:

1. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének felülvizsgálata

Az európai éghajlat-politika sarokköve, az ETS egy olyan piaci alapú mechanizmus, amely az energiaágazatban és a feldolgozóiparban, valamint az EU-n belüli légi közlekedésben működő mintegy 10 000 létesítmény által kibocsátott minden egyes tonna szén-dioxidra árat szab. A jelenlegi rendszer az EU teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 40%-át fedi le, a fennmaradó 60%-ra pedig a kibocsátásmegosztási rendelet vonatkozik, amely a közlekedésből, az iparból és a mezőgazdaságból származó kibocsátásokat szabályozza. A rendszer úgy működik, hogy a teljes kibocsátás felső határát szabja meg, amely idővel csökken. A vállalatok ezután vásárolhatnak és kereskedhetnek a kibocsátási engedélyekkel. A jelenlegi felső határt úgy tervezték, hogy 2030-ig 40%-os kibocsátáscsökkentést tegyen lehetővé. A reformmal az Európai Bizottság célja, hogy a felső határt az EU új, 55%-os kibocsátáscsökkentési céljához igazítsa.

Egyes környezetvédelmi csoportok, például a Climate Action Network Europe, arra sürgetik az EU-t, hogy a lehető leggyorsabban távolítson el 450 millió kibocsátási egységet a piacról a szén-dioxid-ár felemelése érdekében. A nem kormányzati szervezetek bírálták azt a gyakorlatot is, hogy egyes iparágaknak ingyenesen osztanak ki kibocsátási egységeket, mondván, hogy ez ellentétes a "szennyező fizet" elvvel. Az uniós ellenőrök megállapították, hogy ezek akadályozták az EU szén-dioxid-mentesítési kísérletét. A felülvizsgálat részeként a Bizottság azt tervezi, hogy az ETS-t kiterjeszti a tengeri ágazatra is. A reform kiszivárgott tervezete megerősítette azt is, hogy külön rendszert kívánnak létrehozni az épületekre és a közúti közlekedésre vonatkozóan.

2. Éghajlatvédelmi akció szociális létesítmény

Az új kibocsátáskereskedelmi rendszer potenciális szociális hatásainak kezelése érdekében az Európai Bizottság egy éghajlat-politikai szociális alap létrehozását tervezi. A kiszivárgott ETS-tervezet szerint az ETS-ből származó bevételek "legalább 50%-át" az új alapba kell majd befizetni. "A közúti közlekedésben és az épületekben a kibocsátás-kereskedelemből származó bevételek egy részét egy erre a célra létrehozott alapba lehetne helyezni, hogy a tagállamok ezeket a bevételeket arra fordíthassák, hogy kompenzálják az átállás költségeit a kiszolgáltatott polgárok számára" - mondta Frans Timmermans, az EU zöldkereskedelméért felelős vezetője.

3. Az erőfeszítés megosztásáról szóló rendelet felülvizsgálata

A kibocsátáskereskedelmi rendszerrel párhuzamosan működik az erőfeszítés-megosztási rendelet (Effort Sharing Regulation), amely a mezőgazdaságra, a közlekedésre, az épületekre és a hulladékokra - vagyis Európa kibocsátásának mintegy 60%-ára - terjed ki.

A rendelet az ETS-ből kimaradt ágazatokra terjed ki, és az egyes uniós országok számára GDP-jük függvényében kötelező célokat határoz meg. Egyelőre nem világos, hogy az aktualizált rendelet hogyan fog működni az épületekre és a közlekedésre vonatkozó új kibocsátáskereskedelmi rendszerrel. A sajtót a tervekről tájékoztató uniós tisztviselők szerint az épületekre és a közlekedésre továbbra is a nemzeti szintű célkitűzések vonatkoznak majd, míg az új kibocsátáskereskedelmi rendszer a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére ösztönző árjelzésként fog működni.

4. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv felülvizsgálata

A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv két fő szerepet tölt be: meghatározza, hogy mely energiaforrások minősülnek "megújulónak", és kötelező célokat határoz meg a megújuló energiaforrásokra vonatkozóan az európai energiamixben.

Az EU azon célja, hogy az évszázad közepére elérje a nettó nulla kibocsátást, az európai megújulóenergia-termelő kapacitás hatalmas növekedését teszi szükségessé. 2018-ban az EU 2030-ra 32%-os célt tűzött ki a megújuló energiaforrások részarányának növelésére az európai energiamixben, a jelenlegi 20%-hoz képest. Az Európai Bizottság szerint ennek az aránynak nagyjából a duplájára, 38-40%-ra kell emelkednie ahhoz, hogy a blokk aktualizált éghajlat-politikai célkitűzései teljesüljenek.

5. Az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálata

A legutóbb 2018-ban felülvizsgált energiahatékonysági irányelv célja, hogy 2030-ig legalább 32,5%-os megtakarítást érjen el. A cél jelenleg nem kötelező érvényű, de az Európai Bizottság most azt tervezi, hogy jogi kötelezettséggé teszi. Az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások kéz a kézben járnak majd annak érdekében, hogy Európa 2050-re elérje a nettó nulla kibocsátásra vonatkozó célját. Egyszerűen fogalmazva, minél energiahatékonyabb Európa, annál kevesebb megújuló energiára lesz szüksége.

A kampányolók legalább 45%-os energiamegtakarítási célt és nemzeti szinten kötelező érvényű célokat szorgalmaztak az uniós országok közötti elszámoltathatóság biztosítása érdekében. Kadri Simson energiaügyi biztos azonban nemrégiben felvetette, hogy a javaslat csak uniós szinten tartalmazna kötelező érvényű célt. A felújítás szintén az irányelv központi részét képezi. Jelenleg a köztulajdonban lévő és használt épületek felújítására 3%-os célérték van kitűzve, de ez elenyésző ahhoz képest, hogy 2050 előtt az európai épületek tömegét kell majd felújítani. A Koalíció az Energiatakarékosságért szerint ennek megoldása érdekében a célt ki kellene terjeszteni "az összes középületre, kiemelten az iskolákra, kórházakra és szociális lakásokra". A közelmúltban kiszivárgott információk arra utalnak, hogy a Bizottság ezt az utat választhatja.

A jogszabálycsomag az év végén újabb elemekkel bővül majd:

• Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv (EPBD) felülvizsgálata.
• A gázra vonatkozó harmadik energiacsomag (2009/73/EU irányelv és 715/2009/EU rendelet) felülvizsgálata a versenyképes, dekarbonizált gázpiacok szabályozása érdekében.

Forrás: Euractive